Átfogalmazva kicsit a Descartes-i gondolatot. Aktuálisabb lehet mind eddig bármikor!
Nem gondolom, hogy bármit is jobban tudnék a híres filozófusnál. Nem is ez a célom ezzel az írással. Egyszerűen csak továbbgondolom, Descartes-i filozofikus szellemiségben.
Hogy is szól az eredeti. "Gondolkodom, tehát vagyok"
Nem vonható kétségbe filozófusként, matematikusként, fizikusként végzett munkássága, felismerése az emberi gondolkodás szubjektivitásáról.
De hogyan is néz ez ki XXI. századi értelmezésben, a saját "szubjektív valóságomban" amit az én gondolataim irányítanak természetesen. Az ettől eltérő is igaz lehet, pláne, ha a fent említett filozófia alapján ítéljük meg.
Úgy vélem, nagyon itt az ideje, a gondolkodásnak. Cselekedeteink gondolat vezéreltek - jobb esetben - , bár maradt néhány ösztönös is. Ezek még a csecsemőkorban elfogadhatóak. Gondolataink, lehetnek pozitívak, és negatívak. Tetteink ehhez alkalmazkodnak. Egy bizonyos dologról másként vélekedünk, ahány nézőpont annyi gondolat. Egyik sem feltétlenül az "egyedül üdvözítő". Ez miatt sokszor esünk egymás torkának, megyünk bele vérre menő játszmák sorozatába. Mi, emberek.
Nem lenne egyszerűbb megvizsgálni egy másik aspektusból? Lehet, hogy még nyernénk is vele. Olyan valamit fedezhetnénk fel, amire eddig nem gondoltunk.
Gondolkodni a szó valódi értelmében. Valamin, ami fontos lehet. Amivel hozzáteszünk az életünkhöz. Vagy valaki máséhoz. Gondolatok, amikkel változtathatunk, jobbá tehetünk, megoldhatunk dolgokat. A véleményünk nem fogja megváltoztatni a világunkat, sem másét. A gondolataink, amikből tettek lesznek, igen!!
